Előadásom után vártam a kérdéseket, és nagyon meglepődtem, mert voltak kezek a magasban. Ilyenkor többnyire senki sem jelentkezik, tehát körbenézek, majd egy rövid csend után megköszönöm a hallgatók figyelmét, Németh Attila pedig ekkor sajnálkozva mondja, hogy a mérnökhallgatók nem szívesen szólalnak fel nyilvánosan, majd útjára bocsájtja a fiúkat, köztük igen ritkán egy-két leányt.